
Meglehetősen furán lebegtek és igencsak sűrűn változtak a hírek a harmincötödik sepsiszentgyörgyi Népzene- és Néptánctalálkozó előtti hetekben. Az viszonylag hamar egyértelmű lett, hogy a kormány megszorításai miatt ez az alkalom nem olyan lesz, mint a korábbiak voltak, de sokáig teljesen bizonytalan volt, hogy mégis, milyen lesz, és főleg, hogy mekkora.
Aztán kiderült. Ahhoz képest, hogy a szervezők az utolsó napokban mininek nevezték a 35. kiadást, nem is volt szegényes a kínálat!
November hetedikén, pénteken délelőtt tíz órakor egy népi hangszerek tárgykörével foglalkozó gyermekrajz kiállítás nyílt meg a Tamási Áron Színház előcsarnokában. Egy órával később már a Maros Művészegyüttes előadása, a Novák Ferenc Tata által rendezett János vitéz mesejáték következett, majd déltől újra az előcsarnokban már az Aranyszőrű bárány – mesés táncház zajlott Karácsony-Tóth Tünde, Tóth Zalán és Tóth Zselyke vezetésével.

Ebéd után a pedagógusokat várták a szervezők a Míves Házba, ahol „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” címmel Benkő Éva és Demeter Miklós tartott módszertani képzést, majd 16 órától a főtéren, a színház előtt zajlott egy tömeges és hangulatos villámcsődület.
A rendezvény minden bizonnyal legnagyobb eseménye idén – az ilyenkor szokásos budapesti vendégtáncegyüttes hiányában - végre egy teljes mértékben saját produkció volt: a Tőkés Csaba Zsolt által megálmodott, koreografált és rendezett Ritka Magyar című előadás - Kallós Zoltán emlékére - 19 órától a Tamási Áron Színház nagyszínpadán. Az Udvarhely Néptáncműhely előadása ezúttal kibővített kerettel, a Háromszék Táncszínház művészeivel – köztük a Heveder zenekarral - közös kivitelben került színpadra, hatalmas élményt szerezvén azoknak is, akik esetleg korábban is már látták az előadást. Üröm az örömben, hogy a házigazda együttes ismét egy olyan mezőségies jelmezben ment fel a színpadra, amelyről szakemberként évek óta mondjuk, hogy nem hiteles, megtévesztő, rossz példa, az amatőr táncegyüttesek vezetőinek tetszik, utánozzák és ez súlyos hiba. Azt mindenképpen el kellene már süllyeszteni, hogy több hasonlót a megye műkedvelői már ne akarjanak csináltatni maguknak! Nagy kár, hogy az amúgy igen kiváló előadás kapcsán ezt megint szóvá kellett tenni.

Az este természetesen táncházzal folytatódott az Óriáspince rendezvényteremben, mely kiváló adottságai mellett örvendetesen szűknek bizonyult egy akkora tömeg befogadására, amekkora az érdeklődőké volt. Az est folyamán a magyarlapádi Piros Pántlikás, a Heveder, a Folker és a ma már elmaradhatatlan Finom zenekar is muzsikált, a házigazdák pedig Kis-Demeter Erika és Kis István voltak.

A korábbi években hozzászokhattunk, hogy a szombati napon a Sepsi Aréna kerengőjén népi kézműves kirakodóvásár várja az érdeklődőket. Idén a helyszínváltozás miatt erre a városközpontban, a színház előtti téren került sor és a szomorkás időjárás ellenére szép számú látogatót vonzott. Eközben két igen értékes fényképkiállítás is megtekinthető volt: egy archív fotókiállítás Türei Lengyel László gyűjtéséből a Háromszék Táncstúdió előcsarnokában és Kása Béla Moldvától Székig című köztéri fotókiállítása. Megfelelő hely hiányában azonban hiányzott a kínálatból a Tündérvár játszóháza és az Arénába régebben emiatt kilátogató kisgyermekes családok is.

Klárik Loránd
Délelőtt 10 órakor vette kezdetét a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében a XI. Székelyföldi Legényesverseny, amelynek tárgya idén a magyarlapádi pontozó volt, s amelyen a Piros Pántlikás zenekar mellett lapádi hagyományőrzők is részt vettek.

A délutáni órákban aztán ugyanezenen a helyen a verseny dijátadójára és egy népzenei koncertre került sor: a Piros Pántlikás zenekar fennállásának negyven éves jubileumát ünnepelte a verseny résztvevőivel és a hagyományőrzőkkel együttműködve!
Ezekkel az eseményekkel egyidőben a Háromszék Táncstúdióban vetítéssel egybekötött interaktív beszélgetés zajlott Szőcs Szilárddal és Deák Andrással a Székelyföld ezer arca videóprojekt megálmodóival és kivitelezőivel. Az esemény moderátora Prezsmer Boglárka volt. Utána 15 órától következett ugyanezen a helyszínen a Didici Norbert, Kádár Elemér és Sándor Csaba Lajos közös munkájának, a Véle fordulok gyorsan című táncoktatási segédanyagnak a könyvbemutatója, amelyen Kádár Elemér beszélt a könyvről, annak tartalmáról, újdonságairól, elkészítéséről, a három szerző közötti együttműködésről és a további terveikről is. A kiadvány a Romániai Magyar Néptáncegyesület által megjelentetett oktatási segédjegyzet-sorozat 11. kötete, a bemutató pedig ugyanúgy nem érdekelte a sepsiszentgyörgyieket, mint a korábban lezajlott vetítés sem. Némiképpen javult a látogatottság a 16 órától meghirdetett kerekasztal esetében, amelyet az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány sepsiszentgyörgyi irodája kezdeményezett a néptáncoktatás aktuális háromszéki helyzetéről, s amelynek moderátora András Lóránd volt.
Este 19 órától a világszerte ismert és elismert Muzsikás Együttes és Kacsó Hanga Borbála koncertje koronázta meg a Találkozót a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében, amelyre az Őshonosok a hazában című erdélyi koncertkörút keretében került sor, majd ez után ismét egy nagyszerű táncház következett az Óriáspince rendezvényteremben, amelyben a Heveder, a Folker és a Finom zenekarok muzsikáltak, a házigazdák pedig Stefán-Dobai Katalin és Stefán Bencze voltak.

Összességében egy igen kiváló rendezvény volt ez a mini népzene- és néptánctalálkozó, amelyre azonban rányomta a bélyegét az azt megelőző bizonytalanság. Emiatt messzebbről érkező és a korábbi években rendszeresen jelen lévő vendégek maradtak el idén igen nagy számban. Ez egyrészt emberekre is igaz, de idelátogató, vagy fellépő együttesekre is. Sajnos, teljesen kimaradt a programból a régebben sokakat bevonzó gyermek- és ifjúsági néptáncgála, amelyeket megszervezni pedig nem is lett volna nagyon drága mulatság, de újra kiderült, hogy kedves megyeszékhelyünknek nincsenek megfelelő termei ilyen események komolyan vehető színvonalon történő lebonyolítására. Az egyik fő helyszín, a konferenciaterem ugyan sokmindenre jó, és nagymértékben ez mentette meg a Találkozót, de kicsit olyan, mint a közös ló háta. Amikor a világszínvonalú koncerttermekből érkező Muzsikás együttes tagjai felmentek a színpadra, én pirultam a nézőtéren a gyimesközéploki kultúrházétól is elmaradó körülmények miatt. Örvendetes azonban az új táncházhelyszín bekapcsolódása a történetbe. Korábbi években ennek hiánya miatt panaszkodtunk. Na, ez immár legalább van, bár továbbra is jó lenne, ha ez nem egy étterem vagy kocsma terme lenne, hanem a város néptáncegyüttesei által rendszeresen használható táncház-, próba-, sőt akár előadóterem is.
A szervezőknek azonban mindenképpen jár a gratuláció, hiszen amit ebben a helyzetben ebben a városban ennyi idő alatt létre lehetett hozni, az létrejött, s ami a táncháztalálkozó lényege, a lélekemelő, jó találkozások most is megvalósulhattak, épülésünket szolgáló, magas színvonalú előadóművészi teljesítmények és gazdag boldogsághormontermelődést biztosító népi-kulturális kép- és hangélmények mellett. Reménykedjünk, hogy legalább egy ilyen mini kiadás létrejöhet a jövő évben is. Ilyenkor megnő a saját dolgok értéke, gyakran ilyen nehéz idők kellenek, hogy felfedezzük és komolyan vegyük ezeket, valamint, hogy rádöbbenjünk, mi az, amire még feltétlenül nagy szükség van! Tanulságos esztendő közeledik a végéhez. A következők lehetőleg legyenek jobbak!