... Talán magyarázatként itt van Ferenczes István "Mögötte lobognak a táncház csodái" versének néhány sora...
"rózsa nyílik előtted liliom utánnad rozsda énutánam
látszik jól hogy árva vagy otthon is idegen vagy
világgá ment az én párom harmattá lett egy pókhálón
harmat lett lehullott reám vissza nem múlott
lévő közükbe vagyni nem szeret itthon nagyon tánclás
döngölni csűrt splendid charmant ocseny minunát
csizmát küldték bácsikám két van nadrág piros sinor
vitézkötés feketeség nekem lájbim aBBa kalapomban
lenni lányhaj árva nyíltak rózsa lábalépni ének szomor
járd ki rózsám járd az árvacsalán csárdást mint lármafa a lázát
jácint a forgatós iszalag a héjsza bojtorján a verbunk
serketánc tetűtánc rozmaring keserves boglár a hétféle
lassúba sebesbe tölgyfa pontozóba öld bele magadat
mert eljő utánad el a száz év magány el az örök magány
elföldel az ének fölperzsel mint szavannát a ritmus
akár egy ország megsemmisülhetsz semmivé hűlhetsz
apád mint a sóhaj pusztult el a szélben a hozsannás félszben
anyád porba őszültvilág árvájává tett legelső szavával
rúghatod járhatod mint a gyertya lángja feledni nem tudod..."
...magyarázatként nem szolgálhat semmi sem. Sorsunk alakulásáért legtöbbször önmagunk vagyunk felelősek, miközben nagyon gyakran másokat hibáztatunk. Így van ez velünk is székelyekkel. És közben itt van a statisztika: sokaságunkban egymásba harapunk, kivetjük azt aki hibázik, bár emberi dolog: nem bírjuk, kényszerűségből vagy önkéntesen feladjuk és elbújdosunk, elmenekülünk, emigrálunk, öngyilkosok leszünk, hisz egy életünk van, vagy egyszerűen a "jót", a "mást" a "szépet" választjuk elzárva magunkat saját fajtánktól, a büszke mellveregetésünk is csak bajt hoz. És nem utolsó sorban itt vannak azok akiket kitaníttatunk, iskolába járatunk, dédelgetett kedvenceink, kiket mint mérgeskígyó szívünkön melengetünk, hogy janicsárokká válva eláruljanak. A statisztika pedig ridegen, kegyetlenül arcunkba vágja: elfogytok székelyek. (László Csaba)
Székely sorsképek...a cím önmagáért beszél, maga a darab azonban korántsem kiszámítható. Néhány határhelyzetet ragadunk meg, a bomló, önmagára a külső (sokk)hatások miatt nehezen találó tradicionális székely társadalom dilemmáit feszegetjük. Bármennyire szeretné kitermelt értékeit befele forduló módon megtartani, a világ elől nem zárkózhat el, a külvilág erőszakosan belehatol, percenként érezteti jelenlétét ebben a szűk élttérben is. A két szféra szembesülésének negatív kisüléseit pedig leginkább az egyszerű ember érzi meg, aki rendelkezik értékekkel és iratlan törvényekkel, ám ezek hatálya nem terjed ki a külvilágra. Ezért a vele való megmérettetés során óhatatlanul alulmarad, bajt, szenvedést látva. Mi lehetne a megoldás? A teljes elzárkózás anakronisztikus, megvalósítása lehetetlen, a külvilágban való feloldódás az önfeladás miatt szintén elkerülendő. Meg kellene teremteni az egyensúly állapotát, melyet csak egy mindkét irányba nyitott, megmaradásra berendezkedett, a konokságot nem feladó, de ésszerűvé finomító új székely nemzedék képes megvalósítani. Ha helyzetünk lehetetlenségét nem ismerjük fel, ha nem vagyunk hajlandók nyitni, ahhoz hogy a nyitottságot magunk is elvárhassuk, akkor a darab csúcspontjának negatív víziója valósul meg. Ha okulva okítunk, ha tudunk ésszerű kompromisszumot kötni, akkor nyert ügyünk van - ezt sugallja a végkifejelet. (Zsidó Ferenc)
Apa: Jánó Tibor
Anya: Vajda Katalin
Gyermekeik: Fülöp Domokos, Mátéfi Csaba, Bartha Anna Ildikó, Kiss István, László Zsolt, Lukács Réka, Ivácson László
Idegenek: Virág Endre, Imre Béla, Marthi Zoltán
Cigányleány: Polgár Emília
Járókelők, vásárosok, lakodalmasok: Gáspár Lujza, Keresztes Edit, Kiss Enikő, Kozma Katalin, Kubánda Lilla-Tünde, Lőrincz Olga, Mészáros Csilla, Pilinger Mónika, Séra Ilona, Virág Imola, Bajkó László, Brugos Sándor, Csáki Csaba, Havasi Anikó, Kovács István, Váradi Károly
Zenészek: Rózsa Tibor, Kelemen Zsolt, Borsodi Árpád - Csalóka zenekar, Molnár Szabolcs, Köllő Gergely, Mayer Róbert - Palló zenekar, Kóré Géza, Kóré Mózes
Díszlet- és jelmeztervező: Deák M. Ria
Zenei összeállítás: Csalóka zenekar
A rendező munkatársai: Ivácson László, Mátéfi Csaba, Bartha Anna Ildikó
Dramaturg: Zsidó Ferenc
Rendező-koreográfus: László Csaba
