Îmbrățișări

(Ady szerelmek)  
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Az előadás tematikai centrumában – ahogy erre már a cím is utal – maga a szerelmi szenvedély áll, az a titokzatos-félelmetes erő, mely Ady költészetében a férfi és nő újszerű viszonyát jellemzi. Nem a beteljesült, vagy reménytelen szerelemről versel, a „pszichikai tartalomról”, bármi is annak oka: boldogságvágy, uralomvágy. De még csak nem is az embertől emberig terjedő szeretet intenzívvé válásának, kitüntetett esetének szószólója.

A szóban forgó újszerű viszony férfi és nő egymás mellé rendeltségének, sajátos transz-szenzusának következménye. A költő szavaival:

„Egy-egy isten lesz majd
Minden földi ember
Telve szerelemmel.”
(A legszentebb csók)

Ehhez persze mindennek meg kell változnia, mindenekelőtt az elvárás-horizontnak:

„Én már régen-régen úr lennék
S vagyok öreg temető-szolga:
Volt egy asszony s az életet
Rámparancsolta.

Messze van még, aki fog jönni,
Hogy a varázsból kiszakasszon?
Jöjj s parancsold rám a halált
Te, másik asszony.”
(Várom a másikat)

A szerelmi szenvedélyt Ady előtt így senki sem tematizálta, következésképp meg se valósította. A harc ugyanis, mely esetében férfi és nő között zajlik, nem a hatalom-mámor küzdelme emancipálódni vágyó balfelével, hanem léttörténés, olyan háború, melynek nincs győztese, nincs vesztese, csak igazsága, el-nem-rejtettként érzékletes szenvedélye. Ennek az érzéki szenvedélynek tapasztalhatóvá-tételére vállalkozik előadásunk.
- Lajkó Félix duhaj, sámánisztikus, muzsikája az utóbbi években új színekkel gazdagodott. Tisztult, finomodott – ha úgy tetszik – „polgáriasodott” művészete – viszont izgalmasságából ez által – mit sem veszített.
A két öntörvényű zseni művészetének egyesítése eleve izgalmas kihívásnak ígérkezik.

Juhász Zsolt  rendező-koreográfus arra vállalkozott, hogy archaikus elemekből megálmodott kortárs-tánca – az egyik oldalon, az Ady szöveg-szilánkok és Lajkó muzsikája – a másikon, egy olyan egységet képezzen,  amely által egy olyan többlet élmény jön létre Férfi-Nő viszonyát, egy magasabb dimenzióba emelve,  amelyből talán „mi” nézők is meríthetünk – hétköznapjainkra. Ahogy Mireille Négre írta: „A tánc nem csak az értelemmel való gondolkodás művészete, hanem egész életünkkel való együtt légzés és maga az élet művészete is.”

Szereplők
Albert Éva, Dávid Péter, Fehérvári Péter, Györgyjakab András, Hatházi Vilmos, Imre Béla, Karácsony Tünde, Kádár Kata, Kisgyörgy Enikő, Kubánda Lilla-Tünde, Nagy Attila, Szekrényes László, Ürmösi Incze Hunor, Virág Endre, Virág Imola.

A szövegeket válogatta: Hegedűs Sándor
Díszlet, jelmez: Bocskay Anna
Zene: válogatás Lajkó Félix zenéiből
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt