Transilvania- nuntă- Cântec de speranță

Köszöntelek téged,
Fényes világ,
Ki a fényes ez világot
megfényesítetted,
Édes áldott napom.
Eljegyezni magunkat újra és újra azzal, ami a miénk – csengő ének, gyógyító varázsige, mozdulatban őrzött érték, lelkület, szellemiség. Mint felületből dombormű emelkedik ki e táncszínházi költeményben a látható lényeges, mit máskor lehunyt szemünk mögött idézünk fel csupán. Ez a valóság a miénk lehet ma is, ha befogadjuk.
Színpadi világunkban Erdély és a menyegző fonódik össze, az otthon, a haza és a házasság. A házasság és a történelmi emlékezet töredékeinek végtelenben találkozó párhuzama e szőttes. A keletkező élet - házasság - halál - újjászületés körforgásában magunkról kívánunk szólni, az értékekről, miket hordozunk és a jelenről, mit érzékelünk.
A férfi és nő találkozása, párjátéka meghatározza a létezést. A házasság az emberi élet legfontosabb és talán legnehezebb velejárója. A menyegző egyfajta küszöbállapot, átváltozás, szakrális átlényegülés. A feléje vezető út, a házasodás, a lakodalom, a vendégség és annak mindenkori szertartásaival átitatott képek közös emlékezetünk fontos részét alkotják. Mit vállalunk mindebből elköteleződésünkkel? Mi mellett foglalhatunk állást ma? Magunkat faggatjuk a múlt nagyjainak töredékes megidézésével is: megtartó-e a Bethlenek, Bolyai, Kőrösi, Apor Péter, Mikes Kelemen, Bánffy Miklós vagy Tamási Áron szellemisége? Átjárja-e még e lelkület a ma emberében zendülőt? Mi az, ami örök időktől fogva lélekemelő, és mi maradt meg abból az állapotból, ami a korai és a néhai erdélyi lélekben létezőként érvényesült? Mi örökíthető át, és mi tűnik el a történelem és az ember belső változásaival?

Folklór-színházi költeményünk táncetűdök lírai és dinamikus képeinek fűzére: az élő népzene és ének, a vendég kamarakórus, a vetített animáció és a táncnyelven elbeszélt állapotok többszólamúsága, mely összességében egy új, az itthont erősítő reményhez teremt új világot.

„ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,
ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,
tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
karcsú sziklák, szép fejűek, felhő-lépők, bátorítók”
Szilágyi Domokos

Közreműködik a Háromszék Táncegyüttes tánckara:

Dombi Rózsa
Gere Csaba
Gidró Roland
Keresztes Gabriella
Kiss Adorján
Lukács Réka
Márton Csaba
Melles Endre
Pável Hunor-Mihály
Portik Norbert
Törő Bence
Ürmösi-Incze Mária-­Terézia
Vajda Katalin
Váradi Ágnes
Virág Imola
Vitéz György
valamint Bajkó László, az M Studio táncművésze

Heveder zenekar: Fazakas Levente, Molnár Szabolcs, Fazakas Albert, Szilágyi László, Bajna György. Ütőhangszerek Ádám Júlia.
Ének: Erőss Judit
Kórus: Bartos Barna m.v, Lőfi Gellért m.v., Kovács Janka m.v., Simon Piroska m.v.

Zene: Kelemen László m.v.
Coregrafi: Mihályi Gábor m.v., Orza Calin m.v.
Koreográfusi asszisztensek: Ivácson László és Tekeres Gizella
Jelmez: Furik Rita m.v.
Díszlet és animáció: Ütő Gusztáv m.v., Munkácsy-díjas képzőművész és Ferencz Hunor m.v.
Forgatókönyv, dramaturg: Prezsmer Boglárka m.v.
A rendező munkatársai: Prezsmer Boglárka m.v., Orza Calin m. v.
RENDEZŐ - KOREOGRÁFUS: Mihályi Gábor m.v.
Érdemes Művész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője

Hangtechnikus: Kelemen István
Fénytechnikus: Bedőházi Alpár
Personal scenă: Fegyver Botond, Maksai Gábor, Vajda Attila
Öltöztetőnők: Kis Gabriella, Para Kinga
Ügyelő: Kovács Adél

Tánckarvezetők: Tekeres Gizella és Melles Endre
Zenakarvezető: Fazakas Levente
A Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője: Ivácson László
A Háromszék Táncegyüttes igazgatója: Deák Gyula Levente