Dragonslayer

A Háromszék Táncegyüttes Szent György Lovag képét és tetteit felelevenítő előadása, a
„SÁRKÁNYÖLŐ”, Paszikratész Szent Györgyről szóló passióváltozatára, Weöres Sándor „Octopus avagy Szent György és a sárkány históriája” című tragikomédiájára épül, de feldolgozzuk benne az Arany Legendából átvett középkori arhaikus magyar liturgiaszöveget is az Érdy-kódexből, valamint további legenda-változatokat.
A táncszínházi előadás elsősorban a jó és a rossz harcáról szól, miközben az emberi mindenkori hit kérdéseit feszegeti: mi tulajdonképpen beleszületünk egyfajta hitvilágba - kérdés, hogy ezt meg tudjuk-e változtatni életünk folyamán, nem vagyunk-e manipulálva mindezek által. A darab az istenbe vetett hit - és az ebből eredő vallások és a szokásvilágok kapcsolatát kutatja, és arra világít rá, hogy bizonyos népszokásaink pontosan a hitből kiindulva az idők folyamán különböző értelmezést kaptak. Érdekes elgondolkodni azon, hogy pogány rituálékból hogyan lett ártatlan gyermekjáték. A bújócska, a kiszámolósdi és számos máig is élő szokás mögött ott lapul a régi korok elfeledett áldozatainak emléke, ott lapul a halál és az élet örök harca, a mindenkiben bújkáló gonosz sárkány és Szent György is.

A történet egy olyan városban zajlik, ahol a nép, a hatalom által manipulált tömeg szentül hisz a sárkány isteni szintre emelt hitében: minden jót neki köszönnek, minden rossz csapást tőle kapnak. György lovag mint a Római Birodalom tisztje, leigázza ezt a várost a hadseregével és kihasználván ezt az alkalmat az embereket az új hitre, a szerinte igazi, egyetlen istenhitre téríti. Egyedül György lovag számára derül ki, hogy a sárkány nem is létezett, az egész félelmet, és a sárkány körül létező mítoszt a vezetők alakították ki, hogy minél jobban tudjanak uralkodni a tömegen. Neki sikerül megszüntetni ezt a hatalmat. A városlakók nem tudják elfogadni, hogy egy nemlétező dologban hittek. Az új hit felvételét egyedül a sárkány szimbolikus megölésével tudják - maguknak - megmagyarázni.
Ennek értelmében az előadás vezérvonala az a meggyőződés, hogy a Krisztusi szeretet, a keresztényi hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Ez az az érték, amelyet közvetíteni akar, és ez az az érték, amely egyre inkább eltűnőben van a világunkból. Így Szent György Lovag visszatérése és példamutatása, - akár egy előadás erejéig is - egyre szükségesebbé válik, hiszen mindannyian tapasztaljuk: a ma élő embernek megannyi „sárkánnyal” kell megvívni nap mint nap.

CAST:
György Lovag: Magyar Csaba
Anyakirályné: Vajda Katalin
Király: Vaszi Levente
Főpap: Bordás Attila m.v.
Királykisasszony: Karácsony Zsuzsanna
I. Szűz: Keresztes Gabriella
II. Szűz: Kubánda Lilla
A király főtisztjei: Hatházi Vilmos, Ürmösi-Incze Hunor, Virág Endre

Énekesek: Erőss Judit, Jánó Tibor
Tömeg: Csáki Csaba, Fülöp Csaba, Hatházi Vilmos, Horváth Tas, Kocsis Hunor, Péter Előd, Tőkés Zsolt, Udvari Róbert mv., Bükkösi Tímea mv., Csákány Helga-Katalin, Dombi Rózsa, Jakab Melinda mv., Karácsony Zsuzsanna, Kovács Ildikó mv., Tőkés Edit, Keresztes Gabriella, Kisgyörgy Enikő, Pilinger Mónika

Tánckarvezetők: Tekeres Gizella, Tőkés Zsolt
Díszlet: Ivácson László, Deák Barna m.v.
Jelmezterv: Kiss Zsuzsanna m.v., Csiki Csaba mv.
Music editor: Fazakas Levente

A rendező munkatársa: Fazakas Misi m.v.
Koreográfus: Bordás Attila m.v.
Director- choreographer: László Ivácson