Táncjáték gyerekeknek
Eltörött a hegedű és ezzel együtt felborult a világ rendje. Talán a labda miatt történhetett. Mindenesetre Gyuri király úgy dönt, hogy férjhez adja gyönyörű lányait, méghozzá egyszerre, mert a sok lakodalom sok kiadással jár. Hogy kiválassza a legmegfelelőbb társakat, lovagi tornát szervez a jelöltek között és a fele királyságát is felajánlja a nyerteseknek. Hogy hány fele királysága is van egy királynak? Több is lehet, mert nagy a birodalom és sok az eladó leány. Az első próbatétel a labdarúgás. Azt gondolhatnánk, hogy Redever, városkánk világhírű focicsillaga pályázhat a legnagyobb eséllyel, de hát a torna meglepetéseket is tartogat. Lágyi mesternek köszönhetően azonban, végül helyre áll a rend. És hogy ki is ez a Lágyi mester? Csak annyit árulhatunk el, hogy valamikor nagy varázsló volt.
László Csaba gondolatai az előadásról:
Ijesztő számomra a világnak ez a gyors változása. Állandó megfelelési kényszerünkben egyre csak hajszoljuk magunkat, illetve gyerekeinket újabb és újabb kihívásokba, miközben semmivel sem leszünk jobb emberek. Ijesztő a deviancia és az a felfogás, hogy a világon mindent, de mindent „szabad”, miközben lelkünk mélyén, minden szabadságunk ellenére azt érezzük, hogy irányítanak, befolyásolnak minket. Tulajdonképpen nincs is más választásunk, minthogy képernyőről kövessük a modellként felmutatott idolokat, hogy ugyanúgy tegyünk, mint ők, ugyanúgy viselkedjünk, öltözzünk, szórakozzunk, szeressünk, énekeljünk, vagy éppen zenéljünk. Megtanuljuk mi a trendi, a menő.
A néphagyomány ebben a nagy szabadságban pedig, akarva-akaratlanul felszívódik, egyszerűen csak elpusztul, mert a megváltozott értékrendünk útjában áll. Ez a felszívódás, megszűnés is reklám nélkül és észrevétlenül történik. Régen egy-egy közösség többnyire saját maga hozta létre életterét és szórakozását, folyamatosan aktív résztvevője volt ezeknek, a gyerek számára pedig a követendő példa is ebből a közösségből került elő. Az a kultúra, amit ma néphagyománynak nevezünk pontosan ezekben az elszigetelt közösségekben csiszolódott és kristályosodott ki, hosszú évszázadokon keresztül.
Átmenthető-e ez az érték és életszemlélet a mába? Lehet-e ezt a továbbiakban is modellként használni? Ez számomra a mindenkori kihívás! René Girard, francia irodalmár, történész, antropológus és filozófus azt mondta: „Az egyetlen kultúra, ami igazából a miénk, nem az, amibe születtünk, hanem az a kultúra, aminek a modelljeit abban a korban tesszük magunkévá, amikor az utánzási vágyunk a legerősebb.”
Szereplők:
Gyuri király – Bajna György
Rózsa – Ádám Júlia
Gabici – Gere Gabriella
Eszter – Both Eszter
Edina – Márton Edina-Emőke
Lágyi, a varázsló – Szilágyi László
Levi – Fazakas Levente
Albi – Fazakas Albert
Redever – Fülöp Zoltán-József
Mesemesterek: Molnár Szabolcs, Fazakas Misi, László Csaba
Varázslat: József Balázs (Gozefini)
Jelmez, díszlet, kellék: Breteanu Cristina
Szöveg: Dósa Zoltán
Köszönet Barto Évának a díszlet kivitelezésében nyújtott közreműködéséért!
Hang: Kelemen István, Vajda Attila
Fény: Bedőházi Alpár
Színpadi és műszaki munkatársak: Fegyver Botond, Maksai Gábor
Öltöztetők: Kis Gabriella, Para Kinga
Ügyelő: Karácsony Endre
Tánckarvezetők: Tekeres Gizella, Márton Csaba
Zenekarvezető: Fazakas Levente
Művészeti vezető: Ivácson László
Irodalmi titkár: Szőcs Ildikó
Előadás szervezők: Szilágyi László Béla, Tusa Adorján
Adminisztrációs vezető: Kátai Jocó
Aligazgató: Sipos Noémi
Igazgató: Virág Endre
