HTE logo

Áldozat

augusztus 31, 2017 Bálinth István 0 Comments

Albert Camus – Az utolsó virág

1. A 12. világháború, amint azt mindenki tudja, a civilizáció összeomlásához vezetett.
2. Fővárosok, városok és falvak tűntek el a föld színéről.
3. Pusztultak az erdők és a ligetek.
4. Ahogy a kertek és a műalkotások is.
5. A férfiakon, nőkőn és gyermekeken a legmélyebb közöny lett úrrá.
6. Nem voltak többé könyvek, festmények, zene, az emberi lények pedig csak ültek tétlenül.
7. Évek teltek, múltak.
8. A felserdülő fiúk és lányok értetlenül és tétován tekintgettek egymásra, mert a szerelem elszökött a földről.
9. Történt, hogy egy fiatal lány, aki még sohasem látott virágot, rábukkant az utolsóra, mely még szárbaszökkent ezen a világon.
10. Szaladt, hogy elújságolja a többi emberi lénynek, halódik az utolsó virág. Az egyetlen, aki figyelmet szentelt neki: egy fiatalember volt, akire vaktában bolyongva talált.
11. Az ifjú és a lány együtt gondozták a virégot, mely lassacskán életre kapott.
12. Egy napon méh, aztán egy kolibri kereste fel a virágot.
13. Hirtelen kettőre, négyre, majd nagyon sokra szaporodott a virágok száma.
14. A ligetek és erdők felébredtek.
15. A fiatal lány kezdett gondot fordítani magára.

Rendező-koreográfus: Orza Calin
Dramaturg: Imreh István
Zene: montázs – Igor Stravinsky Le sacre du printemps című műve alapján
Látványtervező: Ütő Gusztáv
Grafikai terv: Ütő Gusztáv
DTP: Kónya-Ütő Bence
A jelmezeket készítette: Kiss Kinga
Asszisztens: Tekeres Gizella
Ének: Demeter Erika

Previous Post

Next Post