A menyasszony szép virág

Lakodalom van a mi utcánkban..

- mondja a közismert nóta, amelyről legtöbben azt gondolják nem más, mint ősi magyar népdal, hiszen falun és városon mai is elengedhetetlen kelléke a házasságkötési rítusnak. Valójában igen új, hiszen szövegét Móra István (Ferenc testvére), zenéjét pedig Hoppe Rezső, a Budai Dalárda századelei karnagya szerezte. Városaink és polgárosult községeink lakói el sem tudják képzelni a fiatalok egybekelését e nélkül a dal nélkül - s tegyük hozzá - a többi, hozzá hasonlóan új és érzelgős, sem ősinek, sem igazán magyarnak nem mondható társai nélkül (Nyisd ki, babám, az ajtót, Asszony, asszony, az akarok lenni stb.)
Szinte magától ötlik föl a kérdés: mit énekelt, milyen zenére táncolt az erdélyi magyarság a lakodalmi repertoárba beszüremlett új műdalok megszületése előtt?Merthogy századokkal ezelőtt sem némán ülték meg eleink a menyegzőt, bizonyság rá - a Vásárhelyi daloskönyv lakodalmi táncra utaló sorai mellett - báró Altorjai Apor Péter emlékirata az erdélyiek 1687 előtti szokásairól, akik akkortájt "régi magyar dolgokról" énekeltek, "szerelem énekét is mondottanak", s a szép magyar nóta "ugyan indítótta az embereket mind az italra, mind a vigasságra". A hagyomány viszont már akkor is változott, hiszen az emlékíró "gyökeres székely" rezignáltan fűzi hozzá: "most talán azokat az szép magyar nótákat senki Erdélyben el sem tudná fúni". Pedig minden bizonnyal az egyszerű nép között továbbéltek valamilyen formában. A múlt század elején Bolyai Farkas a marosszéki menyasszonytáncnak olyan gazdag szokáskeretét írja le, amelyhez hasonlóra a huszadik századi gyűjtők már nem bukkanhattak. Kriza kortársa, Tiboldi István pedig nem sokkal később a Nyikó mentén lakodalmi táncszók gazdag tárházát jegyzi föl, s olyan táncneveket, melyek ma a székelyek között már ismeretlenek, a mezőségi magyarásgnál visoznt megvannak.
Tehát az elfelejtett és elhanyagolt szórvány az utolsó végvára a régi Erdély hagyományainak, állítom: a székelyeknek is. A Háromszék Állami Népi Együttes egy széki és közép-mezőségi "vegyes házasság" ürügyén ezeket az értékeket eleveníti föl, s ezáltal nemcsak a Mezőség lakodalmi szokásainak állít emléket, hanem az egykori Tündérkert hajdani székely míveltségének is.
Pávai István

Szereposztás
Széki menyasszony: Keresztes Edit
Feketelaki vőlegény: Virág Endre
Széki vőfély: Jánosi Attila
Visai vőfély: Ivácson László
Örömanya: Lengyel Judit
Örömapa: Gáspár Attila
Vén leány: Fejér Piroska
Fiatal leány: Ambrus Csilla
Énnekezdő leány: Demeter Erika, Fábián Melinda

Tánckar
Demeter Katalin, Foica Valéria, Istvánfi Csilla, Kató Katalin, Sztancs Vera, Keresztes Gizella m.v. (Maros Együttes), Pethő Ildikó m.v. (Maros Együttes), Puskás Zsuzsa m.v. (Maros Együttes), Balázs Róbert, Fazakas Sándor, Könczei Árpád, Molnár László, Orza Calin, Tóth Sándor, Győrfi Zoltán m.v. (Maros Együttes), Antal Zsolt m.v. (Maros Együttes), Lakatos Imre m.v. (Maros Együttes), Ónódi Attila m.v. (Maros Együttes)

Zenészek
Moldován István (hegedű), Bőr Gyula (brácsa), Sinkó András (brácsa), Makkai Zoltán - nagybőgő. Az Üsztürü zenekar: Major Levente (hegedű), Szász József (brácsa), Szász Lőrinc kisbőgő

Az előadás kivitelezéséhez hozzájárultak
Antal Dávid (csizmadia), Keresztes Anna (ruhatervező, varrónő), Simó Júlia (ruhatervező), Zbârcea Cornel (szabó), Deáky Mária (gondnok), Koszta Árpád (előadásszervező), Tóth Ferenc (előadásszervező), Deák Gyula Levente (adminisztratív igazgató)

A rendező-koreográfus munkatársai
Könczei Csilla (Bukovinai leánytánc), Könczei Csongor (Magyarlónai legényes)

Zenei összeállítás, rendező-koreográfus: Könczei Árpád

Közelgő előadások

magnifiercrosschevron-down