HTE logo

A falu

december 8, 2016 haromszek 0 Comments

A falu című táncszínházi előadás a Háromszék Táncegyüttes táncosainak és a most alakult Mozgásszínházi Műhely fiatal színészeinek első közös bemutatója. A sokrétű moz- gásanyagot felhasználó produkció megrázó története egy falu pusztulásának, középpontban egy különös gyermek- lélekkel, a közösség hitének őrzőjével.
A balladisztikus előadás a rendező-művészeti vezető he- tedik erdélyi munkája (Malom, Szaggató – Gyergyószent- miklós; Vendetta, Szép fehérség – Kolozsvári Egyetem Színművészet Tanszék; Boszorkányhajsza /Salemi boszor- kányok – Szatmárnémeti; Dokk /Woyzeck/ – Háromszék Táncegyüttes – Mozgásszínházi Műhely).
A kortárs tánctechnikát, autentikus néptáncot, speciális mozgásszínházi elemeket ötvöző új bemutató elkészítése során fontos szempont volt egy hosszú távú, közös munka alapját jelentő stílus elemeinek megfogalmazása. Olyan új formának a megteremtése, amely további elkötelezett nézőket toborozhat a Háromszék Táncszínház művészeti törekvéseinek.

Az előadásaim történetét, néhány klasszikus drámai adap- táción túl magam írom. Ez persze másként történik, mint egy író esetében. Nálam a megfogalmazódó téma folyamatos változásban van, a próbafolyamat során sokszor alakul át, hol finom árnyalatokban, hol drasztikusan, megváltoztatva akár a figurális viszonyokat is. Szabadon dolgozom. Erősen építek a színész-táncos munkájára. Szeretem, amikor várat- lan megoldásokat kapok tőlük, lenyűgöz, amikor egyszercsak összemosolygunk, mondván, megtaláltunk valamit, amit fontosnak tartottunk, rájöttünk, egy helyzet belső viszo- nyaira, egy gesztusra, egy színre, ami helyrebillenti a játék menetét. A hittel, lendülettel és inspirációval dolgozó színész ajándék, kincs, boldoggá tesz.

Minden előadásom más. Kétségtelenül felismerhetők bennük az ún. Uray-s formai elemek vagy technikai megoldások, en- nek ellenére, akár a Malomra, akár a Szép fehérségre, akár a Dokk-ra gondolok, alapvetően más színházi világ fogal- mazódott meg bennük. A hely „szelleme”, az ott élő-dolgozó alkotótársak érzékenysége, felkészültsége meghatározóan járul hozzá az elkészült előadás stílusjegyeihez. Budapest művész színházában, a Katonában, a Gyergyószentmiklósi Figurában, vagy fiatal társulatunkban, a Háromszék Tánc- együttes Mozgásszínházi Műhelyében eltérő dolgokról, s elté- rő stílusban kellett megfogalmazni mindazt, ami épp akkor foglalkoztatott.
A falu fiatal színészei és táncosai ebben a felállásban most dolgoznak először együtt egymással is, velem is. Egymás nyelvének megértése, a munkához elengedhetetlen bizalom megszületése most ennek az első közös munkának a során kellett megtörténjen. Az összecsiszolódás, a színház küz- delmes pillanatival való szembesülés, a megmérettetés, a próbatétel időszaka előzte meg ezt a bemutatót. Igazi, embert próbáló munka volt.

A mozgásszínházi forma alkalmazott területet jelent, tehát az alkotó a tervezett produkció igényei szerint alakít ki technikai formanyelvet, amelyet aztán az adott szituáció elvárásai szerint tesz próbára. Mi a kontakttánc-technika általam-általunk kikísérletezett formai világát, az autenti- kus néptánc dinamizmusát és líraiságát, s a színész fizikai jelenlétének határait kutató metódusok ütköztetésének lehetőségeit kerestük. Nem törtünk lándzsát egyetlen moz- gástechnikai megoldás mellett sem, hanem azt kerestük, mikor, mi a legautentikusabb eszköze mindannak, amit ebben a drámai tónusú előadásban meg szerettünk volna jeleníteni.
(Uray Péter)

Szereplők
Bajkó László, Dávid Attila Péter, Györgyjakab András, Györgyjakab Enikő, Hatházi Vilmos, Jancsó Zita, Kádár Gyöngyvér, Kádár Kata, Kis Örs,  Kiss Enikő, Kőnig Mária-Terézia, Kubánda Lilla-Tünde, Nagy Attila, Szekrényes László, Tüzes Csilla, Ürmösi Ince Hunor

Alkotók
Dramaturg: Sándor L. István
Díszlet: Paseczki Zsolt
Jelmez: Ambrus Amaryll
Fotó, műsorfüzet: Henning János
Zene: Apostolache Zénó
Rendező: Uray Péter

Previous Post

Next Post